Oldalak

2011. december 17., szombat

Az igazi Bikram

A múltkori sikertelen Bikram jóga óra kísérletemet a héten siker koronázta, összeszedtem magam, a bátorságom és elmentem Bikram jógázni. Igyekeztem most is odafigyelni, hogy ne egyek előtte semmit (ami nálam nagy szó, mert kb óránként éhes vagyok:), igyak sok vizet. És érjek oda időben.. ez is kritikus pont nálam, mert mindenhonnan elkések:) Odaérve, megvettem a 10napos kezdő bérletemet, amit nagyon jó vételnek tartok 2200Ft-ért (10napig korlátan), pláne, hogy most adventi 1-et fizet 2-t kap akció van. Kiderült, hogy a jógamatracom, amit kölcsönkaptam nem túl jó, mert szivacsból van és nem gumiból, de első alkalommal kölcsönözhetek ingyen, úgyhogy ez is rendben volt.  Úgyhogy eddig életem első Bikram yoga órája rendben volt... és rendben is végződött.
Őszintén megmondom, hogy katarzisra számítottam és arra, hogy a végén kiskanállal kell összekaparni és nem tudok felkelni. Azt tudtam, hogy vagy hullafáradt leszek, vagy felpörgök tőle. Kicsit féltem az előbbitől, ezért olyan napon akartam menni, amikor utána semmi dolgom, csak pihenek, ha azt igényli a szervezetem. Ehhez képest a jóga óra felénél hasított belém, hogy bevállaltam egy IKEA-kört a barátnőmmel:) De sima ügy volt...

...ugyanis felpörögtem a jóga után. Ugyan alatta küzdöttem és koncentráltam, túlestem a kb felénél lévő holtpontomon is, de utána nagyon jól éreztem magam. Éreztem, hogy van testem, vannak izmaim, de azért egy picit elfáradtam. Belül pedig abszolút nyugalmat éreztem, ami nagyon jó volt. Pláne, hogy egy kis pörgős csaj vagyok. 

Többen kérdezték azóta, hogy és az izzadás? Persze, totál leizzadtam... 40fokban 26ászanát végigcsinálva mi mást tehetnék?:) Meséltem is valakinek, hogy még a térdem is izzadt. Azóta túl vagyok a 2.órámon is, és utólag ez mókásan hangzik, mivel a 2.órán tetőtől talpig MINDENHONNAN csöpögött rólam az izzadság. De tényleg, a hajamból, a kisujjamról, a nyakamon, talpamon.. De nem zavart, mert ezzel nem voltam egyedül, még 21-en társultak hozzám a teremben:) 

A holtpont: az órát tartó tanár mindig elmondja, hogy lehetőség szerint senki ne menjen ki a teremből, végig maradjon bent, de  ha valaki nem bírja vagy bármi probléma van, akkor feküdjön/üljön le pár percre. Az első órán nagyon büszke voltam magamra, mert mindent végig tudtam csinálni -a holtponton is átlendülve-és úgy éreztem, hogy ügyesen is csináltam a gyakorlatokat. Természetesen mindenki saját magához mérten kell csinálja, de azért láttam, hogy voltak haladóbbak is, akiknek azért már profibb volt a gyakorlatkivitelezésük. És jó volt látni, hogy odáig is eljuthatok...egyszer:) 
A második órám közepén egy picit nagyon holtpont jött - az álló ászanák végefelé mindkét alkalommal-, akkor egy picit le kellett ülnöm, de aztán folytattam. És annyira jó érzés, hogy ez nem ciki, nem esek ki a ritmusból, stb. 
Itt mindenki magára figyel, lehetőség szerint a tükörben nézi magát, és koncentrál, megfeszíti a testét, próbálja elcsendesíteni az elméjét és kizárni a hétköznapokat, miközben csak magára figyel. Ez utóbbi még nem sikerült maradéktalanul nekem, de volt ahol igen és éreztem, hogy nagyon sokat segít a koncentrálásom, hogy ne billenjek el, például a Tulandandasananál (mérlegállás): éreztem, hogy "kiskézujjamtól" a kislábujjamig próbálok 'kinyúlni' és ez sokat segített. 

Összességében nagyon jól éreztem magam, és vágyom vissza:) Nekem, tájfutónak érdekes egyébként, hogy minden óra ugyanúgy zajlik, mivel tájfutóversenyen (de még futóedzésen is) mindig más történik, nincs két egyforma... Természetesen tudom, hogy itt is csak az ászanák és a hőfok azonosak, mivel sok minden múlik a lelki és fizikai állapotomon, illetve ahogy fejlődik az ember óráról órára más és más érzései lesznek. 
Úgy gondolom, hogy a futáshoz annyiban hasonlít (jó, más sportághoz is:), hogy alatta küzd és koncentrál az ember, utána viszont remekül érzi magát:) És nem utolsó sorban ebben a szüttyös hideg időben nagyon jól esik az a másfél-két óra 40fokban:)


A fotók innen származnak.

2011. december 11., vasárnap

Az első Bikram yoga órámat...

...csütörtökre terveztem. Egy jó ideje érdekel és szeretném kipróbálni a Bikram yogát. A moszkva téri és az Astoriánál lévő Bikram központban is van 10napos bérlet 2200-2500Ft-ért, amivel 10napon át korlátlanul lehet menni (,de persze csak 1x lehet kiváltani), ez lesz a next step. 
Mindkét központnak vannak szuper adventi akciói, az egyik állandó, a másik naponta változó. (lásd Facebook oldalaikon: itt fix és itt napi) Nos, itt vettem észre, hogy csütörtökön ingyen lehet kipróbálni az órát, és első alkalommal még matracot is adnak. 

Kapva kaptam az alkalmon, összepakoltam a cuccom, gondoltam babysitterkedés után  elmegyek és részt veszek életem első jógaóráján. Eddig csak az egyetemen volt egy-két óra, de azt a fiúk bohóckodása miatt nem nevezném annak:), illetve pilatesen és body arton voltam korábban, ami talán a legközelebb áll hozzá az általam kirpóbált sportágak közül. 
Szóval este irány az Astoria! Délután lélekben felkészültem rá, és a testemet is felkészítettem, ahogy írták: nem ettem előtte kb 3,5 órával már semmit, és sok folyadékot ittam (két óra alatt kb 1litert). Persze nem a Batyin álltam meg+metró, ahogy terveztem mondván, hogy csak találok helyet), úgyhogy gyors két kör a zsinagógia körül parkolóhely után kutatva, találtam egyet, a taximegálló mellett, onnan 2perc séta, időben is vagyok, pompásan éreztem magam, mindaddig....

...amíg meg nem láttam, hogy a mellettem lévő autón kerékbilincs van. Na mondom, ezt bizti nem azért kapta, mert nem vett parkolójegyet. Gyorsan megkérdeztem valakit, hogy lehet-e itt parkolni, és pont abba az emberbe botlottam bele, akié a kerékbilincses kocsi, ráadásul csak angolul tudott (legalábbis magyarul nem) és totál kis volt akadva-jogosan. Első irodaházba be (mint közben kiderült: NFÜ=Nemzeti Fejlesztési Ügynökség vagy ilyesmi) az emberünkkel, recepciós srácoknak vázolva az esetet, hogy 
1. Lehet-e itt parkolni? (Nem, mert kb 80 méter bérelt) 
2. Emberünknek hogy szedethetjük le a kerékbilincset? (Bonyolultan és drágán.)

Persze nekem mennem kellett (volna) a jóga miatt (előtte új parkolóhelyet keresni), de nem bírtam otthagyni az embert, mert nem kommunikáltak semmilyen közös nyelven a recisekkel, én meg tolmácsként funkcionáltam, így irtó nagy szemétség lett volna. Szóval menet közben letettem a jógáról... Recisek segítőkészek voltak, pár telefon, hogy hova menjen pénzt befizetni (14300Ft!!!): gyalog vagy 2km, térképet is nyomtattak azonnal (bár se a start, se a célpont nem volt rajta:), mígnem az egyik kiment és szólt, hogy itt ülnek a kocsiban a leszedő-emberek. (Ez nem lepett meg, nyilván remélték, hogy visszajön az ember...) 
Sikerült elintézni, hogy "ennél az úriembernél" ki lehessen fizetni helyben a zsét, majd a kis kulcsával már le is szedte a kerékbilincset. Emberünk -ismét jogosan- megkérdezte, hogy akkor erről később semmilyen papírt vagy mást nem fog kapni, ugye? A válasz nem volt. Hát reméljük. 

Ennyit életem első Bikram yogájáról, de legalább megvolt az aznapi jó cselekedetem:) Bár egy ideig még kicsit bosszús voltam... De most be vagyok izzítva még mindig, úgyhogy hetek (?) után a következő hét lesz a megfelelő, én már látom:) Mondjuk hétfő délelőtt a korcsolyaoktatás előtt vagy kedden a barátnőmmel irány a Hattyú utca központ! Majd beszámolok!

Addig is, ha valaki már esetleg próbálta a Bikram yogát/egyebet és szívesen megosztaná a tapasztalatát, örömmel venném! :)

2011. december 3., szombat

Olimpia reloaded

Tudom, tudom Olimpia 4évenként van, de mi a tavalyi év után idén ismét itt jártunk. Az Alpár utcai étteremről beszélek természetesen. Apropója is volt: egy szülinap. Ismét. Ugyanazé. 

A koncepciót már leírtam egyszer, úgyhogy ezt a kört most kihagyom: térjünk a lényegre. 
Tavaly én 4fogást szerettem volna kérni, de rábeszéltek az 5-re, és kaptunk 8at. Idén rábeszéltek a 7-re (ez volt a legtöbb a táblán), és kaptunk 8-at. Szóval végülis adagban ugyanott tartottunk-csak árban nem. Volt, akik még kaptak bárány-fogást is, de akkor ők vajon hány fogást kértek, ha csak 7 volt a max? Ez számomra rejtély, de lehet, hogy a tábla alján lévő "több-több" felirat a kulcs. 
Ami a táblán lévő alapanyagokat elolvasva rögtön szemet szúrt, hogy egy részük tavaly is volt. Természetesen ez nem baj, csak elkezdtem gondolkodni, hogy ez annak köszönhető-e, hogy tavaly is ilyentájt voltunk?


Most igyekeztünk az elejétől fotózni (gondolva erre a blogocskára), de persze csak telefonnal, személyi fotóst profi géppel azért nem vittünk:)) Szóval bocs mindenkitől a homályos, sötét stb. képekért, de legalább lesz róla vizuális emlékünk is, nem csak ízlelős. 

Hát akkor lássuk a medvét....ööö a menüt: 
FIGYELEM! A poszt végigolvasása 99,5%-ban beindítja a nyálelválasztó folyamatokat, így érdemes előtte/alatta enni, vagy utána a konyhába sprintelni:) 

1. Paradicsomzselé gyömbéres tonhallal és paradicsomhabbal
Ismét megleptek rögtön az elején, de eszméletlen finom volt. Így. Együtt. Nekem eszembe nem jutna a gyömbért a tonhal mellé passzintani, de megérte. Tudtam volna még enni belőle:)
10/10

2. Kacsamáj terrine szőlőzselével, alatta mogyorókrémmel és mangó mangóhabbal
Ez a mangó-mangóhab duó tavaly is volt. Magamtól is emlékeztem, de még szerencse, hogy megírtam a blogban, mert így tuti. De valami zseniális és nem is bántam, hogy mégegyszer ennem "kell" belőle:) 
A kacsamáj terrine lehetett volna picit omlósabb szerintem, én úgy jobban szeretem, de mivel nem vagyok profi gasztromán, simán lehet, hogy ennek ilyennek kellett lennie. (A mérete kísértetiesen hasonlított a múltkor a Mongolian Barbecue-ban előételként rendelt kacsamájhoz:) 
10/10

3. Sütőtökkrém leves zúzasalátával tökmagolajjal a tetején

Nem vagyok egy nagy sütőtök fan, hogy finoman fejezzem ki magam. Itthon szoktam sütni, mert van, aki szereti, én pedig lekvárt főzök egy részéből naranccsal kombinálva. No, de visszatérve a leveshez: finom volt. 
10/7 (mert nem szeretem a sütőtököt)

4. Lecsós ponty lencsesalátával 


Nem vagyok se lecsó, se hal, se lencseimádó (se sütőtök), de ezeket azért jobban szeretem. És nagyon finom is volt így együtt, hogy meg is lepődtem:)
10/8 

5. Kacsasült mandulás mángolddal és hagymás szósszal 

Nagyon jó kis összeállítás volt! Egyedül annyi, hogy a kacsamellet jobban szeretem, de hát erről a séf nem tehet:) 
10/9

6. Tündibündi sajttál

Ez csak az én elnevezésem: ezt valójában nem ilyen néven hozták ki, hanem mindegyik kis falatkáról elmondták, hogy milyen sajtocskák. Fincsi volt, csak nagyon icipici: sacc 1x1cm-s falatkák:) 
(Ekkor kezdtem el azon gondolkodni, hogy az egész estés menüsor az összes vendégnek (kb 15fő) normál- nem übermini- adagokban hány embernek lenne elég:)?
10/9

7.  Kökénymousse borszselével

Nem BORzselével, hanem BORSzselével. Nem hallottam még ilyenről korábban, eredetinek tartom, de viszonylag könnyen kivitelezhető. És tény, hogy olyan borsos volt, hogy nem tudtam az egészet megenni:), de jó ötlet. 
10/6,5

8. Yuzuhab citromfűfagyival
Első rekació: gyertyaaa? (Jóó, én tudtam róla, mert én intéztem, mégiscsak szülinapoztunk.) 
Második: mi is ez? A nagy gyertyázásban lemaradtunk róla:
Így hát megkérdeztük mégegyszer. Yuzuhab....
Harmadik: Yuzu...???? Hát az meg mi? 

De mindenesetre eszméletlen finom volt. És mostmár tudom mi az a yuzu. Egy citrusos gyümölcs- állítólag Japánból származik. 
Egyébként a hab alatt volt egy fekete cucc, ami külön ízlett, és megkérdeztem mi az. Ezt a választ kaptam: tojásfehérjés cukor kicsi mandulával jól megégetve. Meglepett:) 
10/10
------
És amit még külön kiemelnék, az az Olimpia házi kenyere! ISTENI! Nagyon szeretnék tudni ilyen kenyeret sütni! Néha aszalt gyümölcsöset kaptam, néha diósat... Jujj, de vágyom még rá:) A végén kicsit olyan voltam, mint a nagypapám, aki mindenhez kenyeret evett:))

A borokról se feledkezzünk meg, kaptunk mindenféle -a fogáshoz illő bort-, de esélyem nincs hogy megjegyezzem őket. Pláne, hogy két pohár bor után gondolkodni sem nagyon tudok. Ki is kellett hagynom vagy két bort:) 

Azt hiszem a poszt befejezése után viszont SOS mennem kell valamit enni, mert igencsak összefolyt a nyál a számban, így utólag is:) 

2011. november 16., szerda

Desszert Szalon

Családunk újabb diplomával gazdagodott (ez most nem én voltam), ezt ünnepelvén a váci Desszert Szalonban kötöttünk ki. Szeptemberben már jártam ott, de akkor csak a Csíksomlóit kóstoltuk. Most viszont kicsit többet- pláne, mert többen is voltunk.
De hadd beszéljenek helyettem a képek!

Figyelem! A következő képsor erősen beindítja a nyálelválasztást! Csak akkor nézd meg, ha van legalább egy pici édesség a kezed ügyében, avagy épp most lakmároztál be. :)

Venise geil

Dobos desszert

Csíksomlói

Tart Gourmand

Creme brulée

Capucin

Na, mikor indultok az első cukiba avagy rögtön Vácra? :)

+1 jó hír: nem kell feltétlen Vácig menni, mert Mihályi László tanácsai alapján készített remekműveket a Villa Bagatelle-ben is lehet kapni, Budapesten

2011. október 17., hétfő

Pálffy-metélt...

...avagy máglyarakás úri módra. Ez utóbbi nevet én adtam ennek az ételnek, amit azt hiszem mostanság elég sokan készítenek rajtam kívül. És hogy miért vagyok ebben ennyire biztos? Mert a Stahl magazin őszi számában jelent meg a recept.
(És most kérek egy kis segítséget a gyakorlottabb bloggerektől: ilyenkor szerintem nem lenne etikus feltenni a receptet, de akkor mit tehetek?:)

Régóta vágytam már máglyarakásra, amikor anyu ezt kiszúrta az újságban, majd látom egy Facebook-kommentből, hogy egy barátnőmnél mindjárt kész. Gondoltam, hiába nem hangzik túl egyszerűen, érdekel, megkóstolnám, megcsinálnám- máglyarakás helyett.
Aznap ugyan más dolgom is volt lett volna, de a Pálffy- metél győzött:)
Cakkumpakk, komótsan, nem sietve másfél óra volt.

Hogy valami konkrétumot is mondjak (és mégse tegyem közzé egész részletes receptet): abban különbözik a máglyarakástól, hogy az alján szélesmetélt van (vaníliás tejben főzve). Aztán jön az alma, dióval/mogyoróval, a tetejére meg fincsi tojáshab:)

Megjegyzéseim a recepthez:
- Nekem az egy liter tejből csak a felét szívta magába a tészta. Utána nem mertem ráönteni az egészet, de egy kicsit mégis kellett volna, hogy szaftosabb legyen az étel. De legközelebb kicsit kevesebb tejből csinálom.
- Lustaságom miatt mogyorót tettem bele dió helyett, mert azt nem volt kedvem pucolni.
- Kicsit kevesebb sütési idő is elég lett volna.

Hát hajrá, a részletekért vegyétek meg a magazint, pedig szívem szerint leírnám a recit:))) (vagy most leírhatom a recit vagy csak ha megjelent a weboldalukon?:o)

Ja, persze a maradék vajas-vaníliás tejet nem öntöttem ki, mégiscsak fél liter maradt. Ki mit tippel, mit készítettem ennek hathatós segítségével? (Kb. két éve egy hasonlót már egyszer közzétettem ám egy korábbi blogomon...) Aki kitalálja, legközelebb kap belőle!

2011. szeptember 26., hétfő

Zöldpötty bonbon

...És végre elkészültem vele! Praliné Paradicsom őszi játékán szerettem volna indulni (még 15percig tart a +1nap a meghosszabbított határidőből, szóval jól állok), úgyhogy ma este bonbonoztam. Egész gyorsan készen lettem. Na, de nem húzom az időt, mert a végén kicsúszom az éjfélből:) 

A téma "szüret és bonbon": azt már tudtam, hogy borzselés bonbont fogok készíteni. Bár inkább borlekvárosnak nevezném...
Szerettem volna nem csak sima "barna héjú félgömböt", így gondoltam játszom egy kicsit a szekrényben lévő zöld csokimmal. Meg mert Wagner Keserédes Bea csütörtökön mondta, hogy a szép mintás bonbonok hogy készülnek és kedvet kaptam. Az már csak slusszpoén és a végén jöttem rá, hogy ezt Praliné Paradicsom tavaszi játékán nyertem, úgyhogy épp jó, hogy az ő újabb játékához használtam fel egy kicsit belőle:)

Amit nem tudtam, és örülnék, ha valaki kiokosítana abban, hogy a csokihüvely elkészítése előtt a színes mintához használt csokit (esetemben a zöldet) is le kell temperálni ahhoz, hogy kijöjjön a formából utána a bonbon? 

Hozzávalók:
nagyon kevés zöld csoki
10dkg étcsoki (most: Callebaut Fortina Finest Selection)
1g reszelt/porított kakaóvaj (a temperáláshoz)
kandírozott narancshéj
1dl (vörös)bor
2-3tk dzsemfix 3:1

Tehát bepöttyöztem,mintáztam zölddel, majd étcsokiból csokihüvely. Amíg száradt, gyorsan tettem bele néhány kandírozott narancsdarabot és megcsináltam a borzselét egy kis édes pinot noirból és dzsemfixből (zselatin épp nem volt itthon). Pár percre hűtő, betölt, letalpaz.
Csokihüvely+ kandír narancs
Borzselé a helyén
Elgurultunk kicsit haverokkal beülni valahova, majd miután 2órával később hazaértem, csak úgy potyogtak ki a csillogó fényes bonbonok. Én meg még mindig ujjongtam, hogy éljen, kijött mind a formából. Bár a talpazás kaotikus(an rondára) sikerült, kicsit odaütve ki is jöttek. De mivel holnapra már semmi nem marad belőlük, és nem a talpát nézem, így belefér:) Különben is, boltban is vettem már olyat, ami rondán volt talpazva. De föntről nézve annyira szépek lettek!


Miközben fotóztam a játékra és a blogra, gondolkoztam, hogy mi is legyen a neve, aztán nagy hirtelen a homlokomra csaptam, hogy mi más, mint ZÖLDPÖTTY bonbon! :)

Csak halkan jegyzem meg, hogy nekem a márványos mintás zöld tetszik a legjobban ám... jobban mondva tetszett, mert a mellettem ülő úriember is azt kaptam ki elsőnek, és azóta is dicsérgeti, hogy milyen szép és milyen finom és miért nem csinálok sok bonbont:)

ui. Mivel egyelőre csak egy polikarb formám van, egy félgömbös, ezért nagyon örülnék, ha én nyerném a sorsoláson a felajánlott formát:) Ezért is "gürcöltem az utolsó pillanatban", hogy elkészüljön a remekmű. 

2011. szeptember 21., szerda

Aromaguide a Ludwig Múzeumban

Egy érdekes projekt kezdődött ma a Ludwig Múzeumban. Pontosabban fogalmazva nem is ma, hanem már tél óta szerveződik, de a lényegi része ma indult el. Délután 4-kor volt az AROMAGUIDE projekt megnyitója és a héten tart. Hogy pontosan mi is ez? 
A Téreltérítés Munkacsoport  az ún Sick Museum Syndrome-ra (SMS) fejlesztett ki egy "ellenszert". Az SMS magyarul Múzeumi Betegség Szindrómát takar, melyek nagy kiállítóterekben fordulnak elő. Tünetei lehetnek: káprázat, idegenségérzet, bágyadtság, dezorientáltság, szorongás, audiovizuális csömör, stb. Ennek kiküszöbölésére fejlesztették kis az Aromaguide-ot. Ez egy speciális, múzeumi látogatás közben a fejen hordható eszköz, melyre speciális illóolajkeveréket csepegtettek, mellyel a tünetek enyhíthetőek. A keverék a nárd illóolajon (Nardostachys jatamansi) alapul, pontos összetevőit és arányait Feller Adrienne dolgozta ki, aki Magyarországon a(z egyik) legismertebb aromaterapeuta, és egyben a PanArom Aromaterapeuta Iskola vezetője is.  
Feller Adrienne az Aromaguide-dal
Bűvészkedés az aromaguide-dal
A rövid megnyitón én is részt vettem, majd felszerelkezve a hordozható Aromaguide-dal máris mentem a 3. emeletre az Édentől Keletre című kiállítást megtekinteni, majd a 2-ra a Moholy-Nagy kiállításra, aztán még bepillogtunk az 1.emeletre is. Érdekes élmény volt, mert csak néha éreztem az illatot, néha mást éreztem (pl. croissant:), de határozottan érdekes és jó élmény volt annak ellenére, hogy nem annyira szeretem a nárd olajat. 
A további részletek a Téreltérítés Munkacsoport honlapján olvasható, ahol korábbi projektjeik is megtekinthetők.

Menjetek, élvezzétek, nézelődjetek! :)


A sárga SMS kép a terelterites.org honlapról van, a többi saját fotó. 

2011. szeptember 9., péntek

New life, new style

Egy picit most térjünk el a gasztrotól, mert ez nem egy gasztroblognak indult, de az lett belőle (?)... most egy kis életmód, sport jöjjön. 

Szóval mióta hazaértünk a nyaralásból, a kicsi 8hetes cicáink- szám szerint 3- mindennap hajnali 5-6, max fél7kor elkezdtek lóversenyeset játszani. Megspékelve azzal, hogy néha felugrottak az ágyra és a lábamat is bevették a játékba. Egy szó, mint száz, felébredtem rájuk. És mivel már világosodott, nehezen aludtam vissza (15-20p), majd 8körül úgy keltem fel, mint a mosott rongy, holott eleget aludtam, csak ez a kis reggeli móka jól  megszakította. (Tudom, hasonló lehet, ha pici babája van az embernek, csak meghatványozva a fáradtság...) 


Tehát elhatároztam, hogy elmegyek a Zurammal reggel futni, aki szinte minden hajnalban (néha fél6!) jár a barátaival. Az ominózus napon szerencsére fél7kor volt "csak" a találkozó... Basszus, ilyenkor épp a másik oldalamra szoktam fordulni... Meglepődött, amikor szóltam, hogy megyek:) Elég régóta próbál(t) rávenni. Nehéz volt kihúzni magam az ágyból, amíg el nem döntöttem fejben (!), aztán pikk-pakk elkészültem. 

Nos, a találkahely tőlünk kb 20perc futásra van, és a 3/4-e emelkedik. Jó, tudtam én ezt, de nekem ez az egyik pszichés visszatartó ok, amiért nem járok rendszeresen. Szóval elindultam, és szép lassan elkezdtem mondogatni, hogy itt fáj, most itt nem, de ott igen és így tovább. Jött a válasz, hogy igen, ilyen egy reggeli futás, de aztán majd sokkal nagyobb lesz az endorfinadagom, mintha ezek nem lennének. Hát ez vagy így van vagy nem, de lehet, hogy megelégednék a kisebb endorfinnal is, de fájás nélkül:) Lassan felértünk a vitrolázóreptérre, ahol már a napocska felkelő sugarai melegítettek....volna, ha nem mellette, az erdei ösvényen futunk. ("itt jön szembe a haver, el ne kerüljük egymást"... basszus) 

Na mindegy, futottam 4kilit az Árpád-kilátóig (húú, gyönyörű az ébredő város, azt tudtam volna még bámulni sokáig).. aztán a fiúk mentek tovább a szokásos körükre, én pedig hazaindultam. Visszafelé valahogy jobban esett a futás, habár a bal (?) térdemre nem nagyon tudtam terhelni a lefelékben, mert még fájt, de már nem zavart. Visszafele beindult az agyam, pörgött, ötletelt, brainstormingolt, jólesett. És hát egyedül már nyilván kint futottam a reptéren. A napocska meg hátulról melengetett, isteni volt!!! Csak a szokásos birkanyáj hiányzott onnan... 

Hmm, jólesett, itthon utána egy habos kakaó, nyújtogatás, majd kezdődött a nap és én már túl is voltam a futáson. Csak az a szenvedős eleje ne lenne.

Most, hogy egyre később kel fel a nap, és hamarabb lesz sötétebb, ehhez a hajnali keléshez biztos, hogy rengeteg lelkierő kell, de lehet, hogy megpróbálkozom vele, mert összességében kellemes volt... legalábbis az utóérzete:).
Tudom, hogy a motivációnak belülről kell jönnie, de egy ezt meg lehet támogatni egy kis külső segítséggel is. Tehát úgy gondoltam, hogy ahányan ezt a bejegyzést kommentelik és/vagy* lájkolják itt, annyiszor még biztosan elmegyek velük reggel futni. De csak a pozitív hozzászólások érnek, negatívot nem is kérek!!! :))))))
Cupi, Tigris és Kefír- A 3 kis édes cicám
ui. A kiscicák közül az utolsó kettőt ma vitték el tőlünk (ugyanoda). Egyrészt megúsztam a plakátolást, másrészt lelkileg nem volt jó :( Valahol kicsit reménykedem, hogy az egyiket visszahozzák...és hátha megtartjuk. (Garanciával adtuk, hogy ha mégsem barátkozna össze 1-2hét alatt a másik 3 ottlévő cicával, akkor visszahozhatják.) Ugyanakkor örülnék, ha beilleszkednének mindketten. Akkor most hogy is van ez? :o

*"és" vagy "vagy": ezt még eldöntöm:)))) 

2011. július 31., vasárnap

Ribizlis bonbon

Szóval letelt a másnap, a tegnap, a tegnap holnapja, minden, már egy hónap is de csak eljutottam idáig, hogy megírjam. De, hogy igazából mit kellett ezen várni azt nem tudom. Mert nem leszek túl hosszú.. (Na jó, mindig ezt gondolom.. Mindig régóta a fejemben van minden, de nehezen ülök le írni és olyankor ömlik belőlem a szó.) Szóval mindjárt kiderül.

Anyukám születésnapján volt nagy családi banzáj és csináltam ribizlis bonbont. Még apuéra készült volna, de arra nem sikerült. Szóval eredetileg Praliné Paradicsom gyümölcsvelője került volna bele, de olyan lekvár lett belőle, mint a fene :) 
Szóval temperáltam, csokihüvelyt öntöttem, megtöltöttem, lezártam, majd izgultam. És olyan boldog voltam, hogy egy kivételével az ÖSSZES kijött a formában már attól, hogy megfordítottam a polikarbomat! Csak úgy potyogtak ki a konyharuhára... Tehát jól temperáltam, ez azt jelenti ugye? Nekem még mindig ez a neccesa bonbonban... Azt az egyet meg picit meg kellett még ütni. Megint sikerült úgy ujjonganom, mint egy kisgyerek :))))) 

A maradék csokival sosem tudok mit kezdeni, ezért azt szoktam pici táblás szilikonformába önteni és rászórni, ami épp kézreesik. (Na jó: pisztácia, kandírozott narancs/citrom, mogyorókrokant stb.) 
Szóval este nagy buli, vittem a kis meglepimet és zsebeltem be a bókokat. De be kell valljam, tényleg isteni finom lett :)))) A Callebaut Finest Selection étcsokijából (Köszönöm Beának a tippet, hogy ilyet vegyek!) csináltam, amihez eszméletlen jól passzolt a ribizli....zselé. Nevezzük így. 

Azt hiszem a héten is készül majd egy adag, mert hiába voltunk Tatán A csokizóban (majd ezt is megírom alkalomadtán) csak meg kell mutatnom az angliai rokonoknak, hogy én is képes vagyok ilyesmire :)

2011. június 24., péntek

Sárgaborsókrém főzelék

Kaptam egy jó kis sárgaborsókrém leves receptet. Amiből én sárgaborsókrém főzeléket csináltam. Ugyan sose imádtam ezt, de nem volt vele semmi bajom. Úgy döntöttem nekiállok, kaptam inputnak egy kis kolbit is bele, úgyhogy nem volt visszaút:) 

Anyukám szerint ez téli kaja, de mondtam neki, hogy nincs téli meg nyári:) De oké, abban igaza van, hogy ilyenkor az idényzöldségekből kell főzni és nem holmi száraz borsóból:) Majd a többi ilyen lesz, de a kivétel erősíti a szabályt. 

Na tehát kell hozzá alaplé. Nekem nincs sajna mélyhűtőm, úgyhogy nem tudom ott előre készen tárolni zacsiban/dobozban. Gyorsan csináltam egyet, amiért majd biztos mindenki megkövez, de egy húsleveskockával "bolondított" forró vizet kell elképzelni csupán. 
Igazából ezt menet közben is megcsinálhattam volna, és akkor eggyel kevesebb edényt maszatolok össze:)


És akkor a hozzávalók, kb felhasználási sorrendben:
egy kis házivaj
1 fej lila/vöröshagyma
2-3 l alaplé
500g sárgaborsó
2-3 pici csípős vagy sima kolbi
1 nagy pohár joghurt
só, bors
őrölt római kömény (tudom, a link egészet mutat, de van belőle őrölt is)

A vajon megpirítom a hagymát, felöntöm alaplével, majd bele a sárgaborsó. Sózom, borsozom. Ha megpuhult, akkor botmixerrel egy picit összeturmixolom. Ekkor láttam, hogy ez nem leves lesz, hanem főzelék:) Én azt hittem kb 5perc alatt megpuhul amúgy, de volt vagy fél óra. Lehet, hogy célszerűbb lett volna beáztatni előtte. Na mindegy. Szóval belekarikázom a kolbit, teszek bele ízlés szerint római köményt és koriandert. Kicsit hagyom puhulni, majd bele a joghurt/tejföl. Picit rottyantok rajta, megkóstolom, utánafűszerezem, ha kell, és már kész is van:) 

A hozzávalókat és a receptötletet köszönöm a Csemegposta- Kézműves Magyar Élelmiszerek boltjának
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...